Sokan esnek abba a hibába, hogy otthon ülnek és az interneten, a nyomtatott sajtóban, és a munkaügyi központokban keresnek állásajánlatokat.
Normális időkben, - és most nem normális időket élünk - az új feladatok 20 %-a lelhető fel a munkaerőpiacon. Minden ötödik újjonan betöltött pozíció.
5 új vagy újra betöltött feladatból 4-et a vezető más módon tölt be.
A vezető - persze ha jó vezető - akkor figyeli a saját csapatát, a versenytársakat, a beszállítókat, a vásárlóit, és ott már előre kinézi magának azokat az embereket, akikkel szívesen dolgozna!
Igen jól olvastad! Akikkel szívesen dolgozna együtt. A szimpátia itt rengeteget jelent, és az is menyire passzolnak egymáshoz. Lehet hogy nme tartod igazságosnak ezt az eljárást, de így van a gyakorlatban.
Ha a vezető egy megüresedett munkahelyre nem tud azonnal valakit beállítani, nem találja mindjárt a megfelelő embert, akkor a kollégáktól kérdezi meg, van-e ötletük. Persze a kollégák maguktól is megjelennnek ha van protege-jük. A gyereket, a sógór gyerekét, a kézimunkaszakkörből a Marika lányát, a szomszédot, stb. Ha ők ketten egymásra találnak, akkor máris elkerülhető a hirdetés.
A vezető, ha maga nem tud éppen senkit, mert nem jot eszébe, a kollégák sem akarnak senkit benyomni a pozícióba, akkor körülnéz, a baráti körben, vadászaton, a golfklubban, paint ball és úszás után a szaunában. Megkérdi a beszállítókat, és az elégedett vásárlóit. És persze árgus szemekel figyeli a versenytársak profi szakembereit, mikor kell, mikor lehet onnan elhozni valakit.
Ha ezen a módon nem talál senkit, akkor végső elkeseredésében hirdetni kezd, vagy közvetítő céghez fordul. A vezetők az utóbbi években annyira elfoglaltak, hogy a keresési folyamatot nem maguk végzik el. Mások keresnek nekik kollégákat.
Az álláhirdetések közé olyan feladatok kerülnek, amit mások már nem szívesen végeznek el. A vezető nem tud rá venni senkit, az ismerősök közül, nem ugranak a feladatra a kollégák. Valószínű ott dolgozni is kell.
(Most egy pilanatra felejtsük el, azokat a hirdetéseket, ahol már régen meg van az emberke a feladatra, de a törvény vagy belső szabályzat miatt meg kell hírdetni a feladatot)
Nos nézzük meg kik keresnek munkát?
Amikor elküldenek valakit, akkor a leépítésnél a gyengébbeket küldik el. Tisztelet a kivételnek, de jobb ha nem élsz álomvilágban. Ha jó lettél volna, ha jobb lettél volna, ha jobb lettél volna, mint a másik, akkor nem mondanak fel neked. Akkor a másikat küldik el. Lehet hogy a jó eszed van, de nem tudsz kapcsolatot tartani. Lehet hogy precíz vagy, de nem eléggé pörögsz. fene tudja, de hidd el, oka van annak hoyg Te vagy a munkanélküli, és a nem a másik ember.
A kapcsolati tőke, az nagy érték!
Ha többet akarsz megtudni a kapcsolati tőkéről elméletet találsz itt:
http://www.scribd.com/doc/29908018/Hogyan-valtsd-gurulo-forintra-a-kapcsolati-t%C5%91kedet
Gyakorlati lépéseket pedig inkább itt:
http://kapcsolatitoke.oyla.de/
Az a vezető, akinek nagy a kapcsolati tőkéje, ő nem keres munkatársakat. (mert ő tud valakit, vagy ajánlanak neki, és nem kell a felvételik hirdetési hercehurca)
Az a munkakereső, akinek nagy a kapcsolati tőkéje, ő hamar talál munkát. (mert megsúgják neki, hogy mikor mit kell tennie, kihez kell fordulnia, kit hívjon fel, és ha le kell írni, akkor mit írjon le.)
Nos a fentiek függvényében azt kell mondani a webes és a nyomtatott sajtóban megjelenő hirdetésekről, hogy az nem más, mint az alacsony kapcsolati tőkével rendelkező munkaadók, és az alacsony kapcsolati tőkével rendelkező munkavállalók találkozó helye!
Hogy ezgeyenlő lenne a béna keres bénát, vagy a gagyi kínál gagyit kategóriával????? Nem állítom. De az átlagalatti keres átlagalattit, már megvédhető lehet.
